Mező Gábor: Aranycsapat a terror idején

Képzeljük el, hogy ma a magyar válogatott a világ messze legerősebb, legzseniálisabb csapata. És közben megtört, megfélemlített, látszólag aranyéletet élő, de bármikor letartóztatható, erőszakkal beszervezhető, megalázható játékosokból áll. Van olyan tagja, aki pár éve még a kegyetlen politikai rendőrség kényszerrel besorozott tisztje volt. Egyik csapattársát korábban internálták, a másikat letartóztatta, majd elengedte ugyanaz az „államvédelem". Másokat erőszakkal „raboltak el" szeretett klubjukból, egyikükből később besúgót „kreáltak". Volt társuk, akit már a nagy sikerek idejére kivégeztek, más, túlélve a szovjet kényszermunkatábort, nemigen tetszett a rendszerhű szövetségi kapitánynak, így nem lehetett válogatott. Voltak, akik még időben elmenekültek az országból, mások pedig hiába voltak világklasszisok, nem volt esélyük bekerülni a nemzeti csapatba. Ez (is) volt az Aranycsapat.

Mező Gábor első sporttémájú könyvében bemutatja az Aranycsapat történelmi hátterét, azt a kegyetlen terrort, ami nem segítette, inkább nehezítette Puskás Ferencék helyzetét. Lehetséges, hogy ők éppen a diktatúra ellenében érték el a nagy sikereiket? Az biztos, hogy csak a pályán lehettek szabadok. Ott is addig, amíg ki nem emelték őket.

A szerző saját, illetve mások interjúira, kutatásaira, régebbi visszaemlékezésekre, állambiztonsági és történészi forrásokra építve írta meg ezt a sporttörténelmi könyvet, amely nem csupán a Rákosi-diktatúrát, de az átalakított Kádár-diktatúrát is bemutatja. Látni fogjuk azt a folyamatot, ahogyan az '54-es döntős vereség után a diktatúra mintegy visszább lép, majd ötvenhat után – elsősorban Kádár gyávaságának köszönhetően – a hatalom leveszi a kezét a legnépszerűbb sportágról. Ugyanis a futball veszélyes.

Felbukkannak a könyvben olyan újságírók, írók, akik feladatul kapták a magyar labdarúgás lejáratását, elsősorban természetesen azokat a játékosokat mocskolták, akik '56 után nem tértek vissza Magyarországra. A könyv végkicsengése mégsem szomorú, hiszen Puskásék nemcsak rengeteg szeretetet kaptak, nagyon sokat adtak is. Elsősorban boldogságot és reményt, hogy a magyar nemzet ezeket a sötét évtizedeket is túlélheti.