Pető Zoltán: Atilla – II. Az ég szeme

Az 5. század egyre sötétedő világában a Nyugatrómai Birodalom márványvárosainak falai repedeznek. Flavius Aetius, a birodalom egyik utolsó nagy hadvezére kétségbeesett alkukkal és pusztai zsoldosokkal próbálja egyben tartani a világot. Ő az egyetlen római, aki érti a hunok nyelvét – ám a két világ közötti szakadék a saját családját is kettészakítja.
Eközben a Kárpát-medence szívében a hunok fiatal hercege, Atilla nemcsak a rómaiak limesét, hanem a halandók határait is átlépi. Amikor a szellemvilág útmutatása nyomán rátalál Tengri ősi kardjára, magához ragadja a puszta feletti hatalmat, és az Ég egyedüli, vitathatatlan kiválasztottjává válik. Mögötte sorakoznak fel a tümenek, és mellette áll Ajhatun, a nagy hatalmú látóasszony is, aki egyre több mindent lát meg Atilla lassan beteljesedő, hatalmas sorsából.
A kereszt és a Világfa, a római acél és a puszta ősi világa feszül egymásnak ködülte erdőkben, templomok csendjében és véráztatta harcmezőkön. Hit és racionalizmus, mágikus szemlélet és a kámok ősi tudása vívja harcát egy olyan háborúban, amelynek hősei megpróbálnak gátat vetni az idő megállíthatatlan, vérrel kent kerekének.